Melyben megtörténik a második kapcsolatfelvétel...

A bolygó Napja lustán emelkedett a láthatár fölé, első sugarai megtöltötték színekkel a szürke hajnalt.
Kényelemes utazó ritmust vett fel, időnként körbepillantva a kijelzőjének adatain. A két felderítő kamerájának képe folyamatosan futott a sisak bal és jobb sarkában, azokat kötötte össze alul és felül a tucatnyi számsor. Néha tudatosan ellenőrzött egy-egy értéket.
117,7 kilométert tett meg, 92-t vert a szíve, 67 a vércukorszintje…
Órák óta nem találkozott senkivel. Az első órákban sűrűn elhúzó vadászgépek is elmaradtak. A fővárostól távolodva észlelt néhány felégetett tanyát, de azokat szándékosan elkerülte. Ott úgy sem találna semmit. Ellenséges csapatokat mindezidáig nem sikerült felderítenie.
Szerencsére volt ideje kiismernie Kunimunda szokásait. A lány gyorsan hagyta el a főváros körzetét, hamar kiért az apró falvak, szállások területére, ahol jelentősen lelassult. Bár nem okozott neki gondot a szabadban alvás, jobbszerette a pásztorok vendégszeretetét élvezni. Ritkán távolodott el egy-két napi úttól messzebbre tőlük, inkább a nyájak peremének zónájába kutatta a bolygó apróbb élőlényeit.
Még pár óra és kiér a turániak által lakott terület peremére. Aztán hogyan tovább? – fogalma sem volt róla.
Kiért egy erdőfoltból és lassítás nélkül, keresztben vágott neki az újabb füves résznek. A felderítői alaposan felmérték a környéket, sehol nem jeleztek ellenséges erőket… Nem kellett óvatoskodnia, amikor amúgy sem volt sok ideje.
Még vagy egy tucatszor váltották egymást erdők és mezők, amikor az egyik felderítő észlelt valamit.
A jobb szeme sarkában villant fel a piros folt, a droid automatikus keresője miatt másodpercek múlva élesedett a kép.
Pontosan tőle kétezer-négyszázharmincegy méterre két őrszem állt egy erdő szélén és feltehetőleg a mezőt tartották megfigyelés alatt.
Azonnal megállt és a droidot elküldte egy alaposabb felderítésre, közben ellenőrizte a fegyverzetét, az energiatárat, gáztartályt.
A megjelenő adatok szerint egy 6723 x  5368 m-es erdő szélein további tizenhárom őrszem állt, bent az erdőben pedig 112-124 további élőlény észlelhető.
Vett egy mély lélegzetet és gyorsan felmérte a környéket. Alig hatszáz méterre tőle kezdődött egy kisebb facsoport. Habozás nélkül megindult felé, másodpercek múlva már egy széles farönk mögött kuporgott.
Ha a szonda nem derítette fel pontosan az ellenség élőerejének számát, akkor nem mozdulnak, talán alszanak, így a jelek nem különülnek el annyira… Újra ellenőrizte a sugárzott képet. Még mindig ugyanabban az alakzatban jelenítette meg őket.
Miért alszanak ezek fényes nappal? – villant át az agyán a gondolat, de gyorsan felülírta a rajtaütés megtervezése.
A földre kivetített egy térmodellt a célterületről és felmérte a lehetőségeket.
Az erdő keleti csücskéhez állt a legközelebb, ahol is a két őr várakozott, északra és délre, nagyjából 1-1,5 km-rel távolabb újabb őrök…
A nagy erdőtől északkeletre egy kicsi facsoport állt, 2136 m-re.
Egy percbe sem telt bele a rajtaütés megszervezése.
Normál körülmények között elkerülte volna a harci érintkezést az ellenséggel és akár egy nagyobb kerülő árán is folytatta volna az útját, a mostani helyzet azonban más volt. Nem volt ideje kerülni, hiszen nem tudhatta meddig kell majd keresnie Kunimundát és akár minden perc számíthat. Nem rendelkezett elegendő információval az ellenség erejével kapcsolatban, valamint akart egy kis káoszt okozni, hátha inkább az ő keresésével foglalkoznak és nem Kunimundáéval. Feltéve persze, hogy még nem kapták el…
Felpattant a rönk mögül és futni kezdett. Lehúzta magát amennyire csak tudta, és néhány másodperccel később bevetődött a megfelelő kiserdő fái közé.
Lelassított és ellépkedett a fás déli széléhez, nagyjából öt méterre a füves rét kezdete előtt hasra feküdt.
A jobb hüvelykujjával felpöccintett egy kapcsolót és a fegyver csöve megnyúlt, az alsóágyról pedig lehajlott két láb.
Kényelmesen elfeküdt a ritkás aljnövényzetben, betámasztotta a karabély tusát és a fejét ráhajtotta a fegyverre.
A sisakkijelzőjében megjelent a távolságioptika képe, amit néhány hunyorítással megfelelő méretűvé nagyított.
A fák között gubbasztott a két szürke, tömzsi alak. Ugyanolyan ocsmányak voltak, mint azok, amiket éjszaka láttak. A kezükben tartották ormótlan karabélyukat.
A piros pontot ráültette az egyik mellkasára és a számláló megadta a távolságadatát.
Eltávolította a képet és megkereste a másik két őrhelyet is. Mindkettőnél ketten ültek, a távolságuk három kilométer alatt maradt.
Az északi őrhelyen ülőkkel kezdte. Megcélozta az egyik szürkét, vett egy mély levegőt és lassan, finoman meghúzta az elsütő billentyűt. A fegyvervisszarúgott, halkan büfögött egyet, a kijelzőjén pedig hanyattvágódott a célpontja.
Fordított pár centit a fegyveren és következő másodpercben a másik őrnek is annyi volt.
Eltávolította a képet, majd ráközelített a középső megfigyelőkre. Ők ketten nem vettek semmit sem észre az egy kilométerrel arrébb történtekről. Két másodperccel később ők is holtan feküdtek. Újabb hárommal később a déli kettős is halott volt.
Berserker újra ellenőrizte a droid adatait, de semmi mozgást nem jelölt. Észre sem vették a közel öt kilométeres rést, amit nyitott a védelmükben…
Teljes erejéből rohant át a nyílt területen, futás közben váltotta át a karabélyt normál állapotra, zártsorozat-lövésre.
Senki sem tüzelt rá, még csak meg se látták.
Az erdőben lassabban, halkan mozgott, így beletelt egy negyedórába, mire elérte a szürkék táborát.
Belső őrök nem voltak, sem járművek, sem sátrak. Rendezetlenül, össze-visszahevertek a „katonák”, a fegyvereik, felszerelésük körülöttük szanaszét. Még peremvidéki kalózbandák sem voltak ennyire trehányak és igénytelenek…
A páncélja egyik tartójából elővett két tekercs szalagos robbanószert. Négyzetes tokján átcsavart egy kapcsolót, amitől hetven centiméter magasságban lebegett.
Az ujját beakasztotta a hurkos végébe és a tartót egyszerűen bedobta, jobbra átlósan az alvó tömeg közepébe, de a bekapcsolt emelő miatt hetven centiméteren megállt. Ugyanígy járt el a másikkal is, de azt a balfelére küldte.
A szalag végét lefektette a földre és ráerősített egy harminc másodperces detonátort.
Az erdő túlsó felén járt, amikor meghallotta a robbanást és a fákat megrázta a lökéshullám. A füst és a por még percekig szállt, de a droid a detonációt követő másodpercben küldte a százszázalékos siker adatait. A hanghatásra az őrszemek rohanni kezdtek a tábor felé, pont mint egy csürhehadsereg katonái. Az erdő nyugati szélén tartózkodókat így még a fák között leszedhette.

Megosztás a facebookon