Melyben Styr ügynök és a szárnysegédje szemlézik a 782-es Légió központját

A kikötő leszállóhelyeit hajtóműfolyadékok és égésnyomok díszítették. Néhol sár és víz, vagy egyéb mocsok állt. A hangárok mellett rozsdásodó hordók, járművek... Egy pöcegödör volt az egész kikötő, az egész bolygó és az egész peremvidék.
A fel és leszálló évtizedes harcokban megviselődött gépek közül kitűnt a csillogó, szinte teljesen új Lambda-osztályú sikló.
- Elnézést kérek uram! - ordította túl a hajtóműveket egy feléjük siető tiszt. - Nem vártunk senkit Coruscantról...
- Tudom őrnagy... - felelte Styr hanyagul és nem is törődött a meglepett tiszttel. - Épp ez a lényege az ellenőrzéseknek!
A bemutatkozással nem húzta az időt, pontosan elmondtak mindent, amikor megérkezett a hajójuk a rendszerbe és soron kívül leszállási engedélyt kértek.
- Értettem uram! - vágta rá a kiképzőközpont parancsnoka. - Mivel óhajtanak kezdeni?
Órákat töltöttek el az értelmetlen papírok átnézésével, a körletek rendjének ellenőrzésével, a kiképzendő állomány felkészültségének szemlézésével. Mindent megnéztek, pontosan úgy, ahogy egy igazi ellenőrzés is tette volna. Természetesen kibukkant egy sor szabálytalanság, kisebbek, nagyobbak vegyesen. Az éppen jelenlévő tiszt persze azonnali kijavítást ígért, pedig mindketten tudták, hogy semmivel se törődnek majd miután elmentek.
Styr unottan nézte az adattábláján szereplő, a protokoll szerint következő pontot. Valóban unta már az egészet, de szükséges volt a színjáték.
- Központi raktár… - nah végre.
- A laktanya végében van, kérem jöjjenek velem… - közölte készségesen a helyi parancsnok és együtt beszálltak a rendelkezésükre bocsátott siklóba. Átszáguldottak az alakitereken, akadálypályák melletti utakon, mindegyiken a szerencsétlen leendő rohamosztagosok igyekeztek megfelelni a kiképzőik kritikus elképzeléseiknek. Kevés sikerrel.
A központi raktár egy hatalmas, lapos tetejű, könnyűszerkezetes épület volt. Előtte is, mellette is egymásra pakolva álltak a konténerek, tárolórekeszek.
- Kicsit túlzsúfoltak vagyunk… - jegyezte meg a parancsnok azonnal a látványra. A sikló megállt a raktár előtti konténersor mellett.
„Élelmiszer” – hirdette fekete betűkkel a ládák felirata.
- Nyisson ki egy párat… - vetette oda a belső irodából kisiető főtörzsőrmesternek, aki készségesen kinyitogatta a legfelső ládákat. Mindegyikben a rohamosztagosok előredobozolt moslékebédje volt.
- Alulról is! – utasította tovább. Két páncélos rohamosztagosokkal lepakoltatták a felső sorokat és felnyitottak, amire Styr rábökött. Ugyanúgy élelmiszer volt benne.
- Miért nincs bepakolva a helyére? – kérdezte és bement a teherhordó siklóknak rendszeresített kapun. A választ magától is megkapta, az egész óriási csarnok a padlótól a plafonig meg volt töltve konténerekkel és ládákkal, az egyes sorok között széles utakat hagytak, hogy a különböző emelőszerkezetek elférjenek közöttük.
- A raktár megtelt – felelte a parancsnok a hadtápos helyett. Biztosan jelezni akarta, hogy mindenről tud a parancsnokságára bízott laktanyáról. – Többször kérvényeztük a főparancsnokságtól az elszállítást.
- Milyen elszállítást? – vágott közbe Styr és felmérte két konténersor távolságát.
- A volt FRK számos felszerelése, lefoglalt hadianyagát kell eltárolnunk. A háború megnyerése után idehozták őket, és azóta sem tudunk vele mit kezdeni. Időnként engedik egy adag megsemmisítését, de az nem sokat segít.
- Pontosan milyen eszközökről van szó? – kérdezte Styr. A térköz véleménye szerint legalább húsz centivel nagyobb volt, mint az előírás szerinti…
- Minden, amit csak el tud képzelni! Egy teljes hadsereg hadianyagát kaptuk meg: járművek, üzemanyag, energiatelepek, alkatrészek, fegyverek…
- A fegyvereket hol tárolják? – vágott a szavába, mint akit untat a sok fecsegés, pedig éppen erre volt kíváncsi. Túl sokat azonban nem kérdezhet. Most még.
- Lent, a lezárt részen… Mutatom!
A bejárattól jobbra egy lépcsőházba mentek, ahol vagy kétemeletnyi mélységben biztonsági ajtó állta az útjukat. Rajta hatalmas felirat: „Fegyvertár! Belépés csak engedéllyel!” A nyitópanel mellett egy lista volt a falra szegezve, hat név szerepelt rajta, akik kinyithatták.
Nem is rossz, gondolta Styr és megjegyezte a neveket, beosztásokat.
Odalent szűkebb helyen, hasonló zsúfoltság fogadta őket, a ládákban itt E-5-ösök ezrei hevertek. Végignézhetnék, hogy vannak-e üres ládák, de bizonyára nem volna. Valószínűleg leselejtezték azokat a példányokat, amelyek eltűntek.
- Jól van, eleget láttunk – jelentette ki Styr és elindult kifelé. – A vizsgálat eredményét majd megkapják, ha úgy ítélik meg…
Természetesen nem úgy fogják, semmi kedve hülye jelentéseket írni.
A Lambdában ülve, kényelembe helyezte magát és az adattáblájába felírta a nyomozati anyagok közé a hat ember nevét, beosztását, aki kinyithatta a fegyvertárat.
Újra nekifutott az eddigi információknak.
A múlthéten egy coruscanti terrorista sejt tűzharcba keveredett a helyi rendvédelmi szervekkel. Nyolc halott és öt sebesült terrorista került a kezük közé, az általuk használt hét E-5ös pedig mind a Rishi bolygón állomásozó 782. Rohamosztagos Légió raktárában porosodott. Elvben.
A lekért adatok után derült ki, hogy egy hónapja küldtek megsemmisítésre kétszáz darab E-5 karabélyt, több tonna egyéb hadianyag mellett. A felsorolt lajstromszámok szerint ez a hét is benne volt…
- A raktárt szándékosan zsúfoltnak mutatták – szólalt meg kérdezetlenül a hadnagy.
- Tele volt minden vacakkal – vetette oda neki Styr félvállról, de kíváncsi volt, mit akar kihozni belőle.
- Vagy húsz centivel tágabb volt a térköz a konténerek között, mint lennie kellett volna. Ha szabályosan tárolják, a kint lévők is befértek volna…
- Na és?
- Ha minden ellenőrzés látja, hogy teli a raktár, gyakrabban és könnyebben engedélyezik a szövetséges milíciáknak szánt eszközök megsemmisítését…
- Na és? – tette fel újra a kérdést Styr, de igazából lenyűgözte a kölyök következtetése. Saját maga is erre jutott.
Az újabb kérdéssel sikerült kizökkentenie a hadnagyot, aki pár mély lélegzetvétellel próbálta összeszedni magát.
- Nézze alezredes úr! – kezdte, láthatóan zavarban maradt. – Nekem kellett a 4066-os szinten történt lövöldözés lekért adatait feldolgozni. Tudom, hogy innen vitték megsemmisítésre azokat a fegyvereket. És azt is, hogy az átlagosnál háromszor több leselejtezés történik ebben a kaszárnyában, mint a Birodalmi átlag…
- Nahát! Még a végén kiderül magáról, hogy nem teljesen hülye… - dicsérte meg a hadnagyot.
- Alezredes úr! Kitűnő eredménnyel végeztem az Akadémián…
- Mindenki kitűnő eredményt kap, aki megfelel – hűtötte le Styr. A Birodalmi propaganda lényege volt, azt mutatta a civilek felé, hogy a katonáik a legjobbak és jó ötlet volt lecserélni a klónokat.
- Értettem – vágta rá a sablon választ. – De én valóban kiváló voltam…
- Akkor nyűgözzön le hadnagy! – tárta szét színpadiasan a karjait Styr. – Hogyan oldaná meg az ügyet? Eddigi ismereteink szerint a kétszáz karabélyt, 85 tonna egyéb fegyverrel és hadianyaggal együtt, egy Barloz-osztályú teherszállító vitte el a Rishiről, utazott vele tíz fénypercet, majd beleengedte a Rish csillagba. Ezután visszatért, ellenőrizték a tömegét, amely pontosan a megsemmisített hadianyaggal volt könnyebb. És természetesen szemlézték is a rakteret, nem maradt benne plusz láda, konténer… Összesen kilenc ember vett részt az akcióban. Abban gondolom egyetérthetünk, hogy mind a kilenc a hivatalos jelentések szerinti álláspontot mondaná el egy kihallgatás során. Oké. Nézzük a lehetőségeket. Hét fegyvert nem semmisítettek meg biztosan, aminek a tömege 15,4 kg. Ez nem egy vészes tömeg, pár kacat kidobásával kiegyenlíthető. Hét ilyen sugárvető újonnan is csak hatezerháromszáz kreditbe kerül, a feketepiacon, egy háború után jó, ha háromezret ér. Kilenc embernek ennyiért kockáztatni a hadbíróságot… Még ha naponta csinálnák se lenne értelme…
Szándékosan vitte be a kölyköt a sikátorba. Igazából a módszer teljesen lényegtelen volt, valahogy kicsempézték a fegyvert, birodalmi katonák adnak el hadieszközt lázadóknak. El kell kapniuk és nem a módszereiket kitalálni. Ha meglesznek, majd elmondják a vallatóknak a hogyant.
Lényegtelen volt, csak a hadnagy reakciójára volt kíváncsi.
A fiatal tiszt mélyen elmerült a gondolataiban, Styr szinte hallotta a dolgozni az neuronjait. Maga is sokat töprengett a válaszokon, eddig arra jutott, hogy nagy tételben kell játszani a kockázat ismeretében. Pár ezer kredit nem ér annyit. Számos lehetőség volt az ellenőrzés kijátszására. Meg lehetett hamisítani a mérlegelési adatokat, ki lehetett dobni mást a fegyverek helyett. Tapasztalat függvényében át lehetett pakolni egy másik hajóra a csillag árnyékolásának mezejében. Vagy egyszerűen kicserélni a ládákat és nem is azokat felpakolni a hajóra…
- Nagy tételben érné meg eladni a hadianyagot… - jelentette ki végül a nyilvánvalót a hadnagy. – Talán nem is a hogyan a lényeg, hanem a mérték. Érdemes volna felderíteni mekkora része van benne a légió hadtáposainak az üzletben?
- Mire gondol hadnagy? – kérdezte Styr és kezdett elégedett lenni a kölyökkel.
- Azt már tudjuk, hogy a központi kaszárnyában vannak bajok. Mi lehet a helyzet a harctériekkel? Ha ott is van kummantás, ott könnyebb lecsapni, könnyebb bizonyítani a visszaélést…
- Talán valami elképzelése is van hadnagy?
Csupán pár pillanatot hallgatott.
- Vezényeltessünk ki egy századot, vagy zászlóaljat névlegesen a frontvonalra, valójában meg valahová mellé… Egy vagy két hétre. Annyi idő alatt a fronton fogyna rendesen a tibanna, a detonátorok, selejteződnének a fegyverek, páncélok satöbbi. Hatalmas mennyiség több száz emberrel számolva. Mivel azonban nem is a fronton vannak, ez mind megmarad…
- Hmm… - tetszett Styrnek az ötlet. – Igazán visszautasíthatatlan ajánlat egy korrupt fegyverkereskedőnek. A hadtápos szépen leírhatja az átlagos fronton elhasznált mennyiséget, aztán szépen eladhatja. Nem rossz ötlet. Ha visszaértünk Coruscantra, dolgozza ki a részleteket, pontos számokkal és tegye az asztalomra!
Styr elégedett volt a kölyökkel. Még sem volt rossz ötlet magával vinnie. Ha bejön neki ez a kis ötlete, még tényleg maga mellé veszi…

Megosztás a facebookon