Melyben megelevenedik egy ősi, einherjahr legenda...

Ötezer évvel korábban...

Öten állták körül a holoasztalt. Két barna köpenyes Jedi mester, akik a Galaxis valamelyik távoli zugából származhattak, hiszen fajukkal a legnagyobb űrcsavargók sem találkozhattak. Három ember férfi csillogó, szürke páncélban, az asztal szélére tett sisakokkal.
- Ez az az akció az eddigi legkényesebb... - jegyezte meg az egyik Jedi. Bőre zöld volt, enyhén levélszerű, mintha csak egy érteles növény volna... - Teljes diszkréciót, titoktartást kérünk... Lehetőleg ne derüljön ki semmi róla...
Az einherjar férfiak összenéztek. Megtettek már pár dolgot a Jediknek, a Köztársaság engedélyével, tetszésével vagy anélkül.
- Igazából még közöttünk sincs teljes egyetértés... - vallotta be a másik Jedi, aki leginkább egy halra emlékeztetett.
- Mi tesszük a dolgunk... - felelte Ahnar, a zsoldosok parancsnoka.
- Előbb hallják a feladatot... - újra a növény vette át a szót. - Mondhatnak nemet is...
A holoasztalon megjelent egy nő képe. Szinte teljesen meztelen volt, testét csupán fekete bőrszalagok futották körbe indaként, lábain még vörös virágok is hajtottak belőle. A bőre hófehér volt, hosszú haját feltűzték.
Clac, az egyik zsoldos elfüttyentette magát a gyönyörű nő láttán.
- Már most tetszik... a küldetés.
- A nő neve Dingir – folytatta a növény-Jedi, mintha meg se hallotta volna a megjegyzést. - Mikrobiológus, a vírusok kiváló szakértője. Egy Darth Nyordland nevű Sith Rendszerúr szolgálatában áll. Az utóbbi időben egyre inkább tűnik a Nagyúr szeretőjének... Primitív törzseket igáznak le és isteneként uralkodnak felettük, megszegve ezzel a galaktikus egyezményeket.
- Majd jól elfenekelem ezért ezt a rossz kislányt... - gúnyolódott Calc és nevetett mellé. A másik két einherjarnak is tetszett a tréfa, ők is felkacagtak. A jedik már nem voltak ilyen vidámak.
- Dingir az istenjátszás mellett egy víruson dolgozik – tartotta tovább az eligazítást a növény-jedi. - Egy Erő-érzékenyekre ható víruson...
A kijelentésre megkomolyodott a három férfi is.
- Ez egyáltalán lehetséges? - kérdezte Ahnar.
- Nem tudjuk... Ahogy azt sem, hogyan áll vele, de meg kell akadályoznunk a megalkotását.
A kép átváltott a nőről egy csillagrombolóra.
- A hajó egy kiöregedett és valószínűleg sérült Harrower-osztályú csillagromboló – vette át a szót a hal-jedi. - Ezen rendezkedett be a kutatólabor. Elsődleges feladatuk megsemmisíteni a kutatási eredményeket, másodsorban pedig végezni a Nagyúrral.
- Ez öngyilkosság – foglalta össze a helyzetet Ahnar. - Egyrészt ha ilyen fontos biológiai fegyverről van szó, akkor biztosan nem egy helyen őrzik az eredményeket. Maga a labor biztosan le van választva a hajó rendszereiről, külön terminálokon dolgoznak, adattáblára mentve tárolják az adatokat, amik egy részét a hajón, a többit pedig a galaxis túl felén őriznek... Ha bemegyünk és elpusztítjuk a labort, illetve a hajót, akkor legfeljebb napokra áll le a kutatás. Annyi időre, még felszerelnek egy másik kutatóállomást és előszedik a korábbi eredményeket.
Elhallgatott egy pillanatra, a terv következő fokozata már kényes lehet a Jedik számára.
- Ha végzünk a nővel, akkor több időt nyerhetünk. Ha valóban olyan magasak a képességei, akkor időbe telik a helyére új embert találni... A Nagyúr megölése akkor segít jelentősen, ha más nem tud a vírusról, akkor vele pusztul a terv is...
- Viszont vannak bajok a kivitelezéssel is... Egy hajót nehéz megtalálni, nehéz lecsapni rá, csapdába csalni... Ki tudja milyen átalakításokon ment át, milyen erők kísérik akár közvetve, akár közvetlenül...
- A Jedi Tanács minden segítséget megad – szögezte le a növény-jedi.
- Ennek nagyon örülünk, de...
- Már most száz hadihajó van elkülönítve erre az akcióra. Ha kell lesz több is.
Ahnart meglepte a termetes flotta említése. Valóban komolyan gondolják ezt az akciót...
- Csak elképzelésünk van védők erejéről és létszámáról...
- Legfeljebb tízezren lehetnek – tűnődött el Calc. - Kétezer-ötszáz fős személyzet, és hétezer-ötszáz főnyi rohamosztagos.
- Tudom, velük nincs gond, de ha van ott száz Sith, akkor leszoptuk magunk...
- A legjobb lesz, ha hadműveleti célként kezeljük mindhármat és el is titkoljuk... - kapcsolódott be a beszélgetésbe a harmadik einherjar, Asla.
- A labor felkutatása és megsemmisítése nem lehet gond, bár plazmadetonátor elintézi. A nőnek is elég egy pár lövés... A Nagyúrral lehetnek gondok és főleg sok idő... Azt mondom lőjük ki a segge alól a hajóját...
- Felrobbantunk mindent a hangárban, elaknásítjuk a mentőkabinokat és kész – vette át a szót Ahnar.
- És minek álcázzuk a küldetést? - kérdezte Calc. -  Ha egy kutatóhajónak használt rombolóra támadunk, úgyis az első ötletük az lesz, hogy a vírus miatt megyünk.
- Szerintem teljesen mindegy... támadás esetén úgy is alapprotokollként védeniük kell. De maga a támadás jó ötlet lesz, azt fogják hinni, hogy megszerezni akarjuk az adatokat és nem elpusztítani. Nekünk csak a szökést kell majd megakadályozni...
- Akkor vállalják? - kérdezte a növény-jedi, a hosszas vita látszólagos végén.
- Ez a dolgunk...

A sisak vizorján számsorok tucatjai úsztak, megosztva minden fontos információt Ahnarral. Nyolcan zsúfolódtak össze a csáklyaegységben, ami tulajdonképpen egy torpedó volt pajzsokkal, aktívpáncéllal és védelmi funkciókkal. A nagyobb hajókra lehetett rálőni, megtapadt rajta, egy töltettel berobbantotta a burkolatát és a kommandós csapat be is hatolhatott...
Huszonöt ilyen várakozott, összesen kétszáz einherjarral a fedélzetükön. A szűk fülkében alig volt hely, világítás pedig egyáltalán nem. Bármelyik percben kilőhették őket.
Ezeket a perceket utálta a legjobban. A türelmetlen várakozást, a feszült figyelmet, minden apró rándulásra, rezzenésre... Bármelyik pillanatban kezdődhet az akció.
Tucatszor vett már részt hasonló bevetésen, egyik sem volt sokkal veszélytelenebb. Mindig a legveszedelmesebb Sitheket rohanták le és ölték meg.
Hirtelen robbant a háta mögött a hajtómű és a következő percben a tehetetlenségi kiegyenlítés ellenére is érezte a sok száz G-s gyorsulást. Alig tartott egy másodpercig, máris becsapódtak a kutatóhajó páncéljába.
Szisszent kívülről a hermetikus zár, stablizálódott a csáklyaegység, felnyíltak a rögzítő szíjaik.
Már érződött a hajó mesterséges gravitációja, így lettek végre irányok. Lentről jött a robbanás és egy másodperccel később már egy csillagromboló folyosója futott alattuk.
Csavart egyet a fegyvere gáztartályán, szinte hallotta a gyújtószerkezetbe áramló Tibanna hangját, megütötte az energiatárat és sípolva feltöltődött a karabély.
- Behatolás! - kiáltotta el magát és leugrott az automatikusan gerjesztett füstfelhőbe. Balra fordult, a mögötte érkező figyelt jobbra.
A sisak érzékelői könnyen áthatoltak a füstön, így a vizorján egy világos, üres folyosót láthatott.
- Mozgás! - adta ki a parancsot és a nyolc kommandós megindult a folyosón. A huszonöt csapatból tíz a legénységi szállásokba csapódott, nekik kellett tényleges tűzharcban megtizedelni az ellenséget. Tíznek a feladata a mentőkabinok aknásítása volt, a maradék öt pedig a labort kereste.
Egy fél perce lehettek a hajón, amikor jól ismert lökéshullám rázta meg a rombolót.
Hiperűr-ugrás... - ismerte fel azonnal Ahnar. Általános védekezés volt az ilyen rajtaütéseknél, a hipertérben nem kaphatnak utánpótlást és nem is tudnak elmenekülni...
Ahnar jól ismert folyosókon vezette az osztagát, már számos Harrower-osztályú hajón jártak. A szemi előtt ugráló adatokból látta, hogy a kellő mennyiségű adrenalin jutott a szervezetébe, a szívverése és a légzése megfelelően felgyorsult. Persze ezek érzékeléséhez nem kellett műszer. A fülében dobogó vér, a zihálás egyértelmű jelek voltak.
Egy percbe is beletelt, mire felhangzott a behatolást jelző riadó. A folyosókon addig nem találkoztak ellenállássál, leszedtek pár főt a legénységből, egy csapat rohamosztagost, akik fegyver és páncél nélkül siettek valahová.
A riadó után sem változott a helyzet. Alaposan lefoglalta a nyolcvan einherjar a felszíni erőket, akik ráadásul a hajó másik felé tartózkodtak.
Újabb perc telt el, mire elkezdték lezárni a légzsilipeket. A szabályos közönként lezárt folyosók lelassították a haladást, mindegyiket ki kellett robbantani, de ez is a terv része volt: így nem lesz semmi, ami védi majd a hajót a flottától.
A zsilipajtók miatt öt perccel a behatolás után érték el a laborfedélzetet. Teljes rádiócsendben haladtak, Ahnar sem szólt az embereihez, felesleges is lett volna. A vérükben, ösztöneikben volt minden. A szükséges parancsokat pedig kézjelekkel adta át.
Jobbra rohantak az egyik elágazásban és vörös plazmasugarak üdvözölték őket.
A vizorján felvillantak az apró piros négyzetek és ráugrottak a folyosó hevenyészett fedezékeiben meghúzódott szürke rohamosztagosokra.
Ahnar lassítás nélkül rohant tovább, közben felemelt a karabélyát, a vizorján zöld pont jelezte a célzóját. Futtában ültette rá az első rohamosztagos sisakjára és meghúzta az elsütő billentyűt. Háromszor lőtt a fegyver, de már az első eltalálta a szerencsétlent. Két másik társa tudott még lőni a közepes szélességű járatban.
Két sorozatot adott még le és a fegyverek elhallgattak. Még csak le sem lassította a csapatát a gyenge ellenállás.
A következő fordulónál Ahnar letorpant a mögötte futó társa belé is ütközött.
Nyelt egy nagyot.
A folyosón, alig tíz méterre előttük egy fekete páncélos Sith állt. A feje kopasz volt, kezében a vörös fénykard keresztben állt a testét védve.
Átváltott sorozatlövésre és felé küldött egy hosszabb plazmaadagot, mellette álló társa hasonlóan tett.
A folyosó pillanatok alatt megtelt a süvítő kék plazmával, de a Sith lovag könnyedén hárította a halálos lövedékeket.
Váratlanul lángcsóva csapott végig a folyosón, olyan hirtelen, hogy kis híján legázolta a Sithet. Az utolsó pillanatban eszmélt csak és az erővel kétfelé taszította a lángokat.
A középen álló lángszórós einherjar azonban folytatta a tüzelést.
Egy pillanatot vártak ki, majd Ahnar újra ráküldött egy sorozatot. Tompa puffanás utáni üvöltés jelezte a találatokat, három-négy után a lángok újra középre összpontosultak, a folyosó pedig megtelt az égett hús jellegzetes bűzével.
A lángszóró elnémult, a folyosó közepén füstölögve feküdt a Sith elszenesedett holteste.
Ezúttal lépésben haladtak felé. Már számos Sith-tel végeztek, sokan meglepően ragaszkodtak az élethez.
A páncéltávolságmérője szerint három egész hattized méterről az elszenesedett ember fejére célzott és egy újabb plazmát eresztett belé. A keze mellett heverő fénykard markolata vörösesen izzott a lángszórótól, de szerencsére nem robbant fel.
Ahnar felkapta a páncélkesztyűs kezével és futást intett a társainak.
Hét perccel a behatolás után még mindig tartott a rádiócsend, ami az akció tervek szerinti alakulását jelentette. A hajó váratlanul megrázkódott és kitört a hipertérből...
Az egyik kommandós csapat aknákat helyezett el a hajtóművezetékeken és egyszerűen felrobbantotta őket, ezzel biztatva maradásra a rombolót. Két percen belül megérkezik a Jedik flottája és elpusztítja a Harrowert...
Arcizmának néhány összerándításával a kijelzője átváltott a fedélzet térképére, mutatta a helyzetüket és a labor feltételezett helyét. Már közel volt.
Rohantak tovább a folyosón, komolyabb ellenállással nem találkoztak. A kutatórészleget jól észlelhetően elkülönítették a hajótól, talán sokan azt se tudták mivel foglalkoznak ezen a fedélzeten...
Berobbantottak egy ajtót és egy lombikokkal, műszerekkel, terminállal zsúfolt teremben voltak.
Nyolcan azonnal lefogták a helyiséget, de senki nem volt bent. Egy pillanatra álltak meg, máris siettek tovább a következő szobába.
Ahnar berontott az ajtón, egy szürke, félhomályos helyiségbe, ahol egy fehér, túlnyomásos páncélos alak állt.
A karabélyát azonnal emelte, a sisakcélzója ráfutott a katona mellkasára és az ujjai megfeszültek az elsütőbillentyűn. A fegyver visszarúgását könnyedén megtartotta.
A kék plazmasugarak akadálytalanul hatoltak át a páncélon, a katonát a mögötte álló falhoz vágva. Ahnar csak ekkor döbbent rá, hogy nincs nála fegyver...
Alaposabban megvizsgálta a páncélt, és rájött, hogy nem katonai, csak egy egyszerű vegyvédelmi ruha. Tehát...
Felvisított a páncélrendszere és a hét társának életjele egy pillanat alatt eltűnt. Felfogni sem volt ideje a figyelmeztetést.
Vér terítette be belülről a sisakját, hörögve csuklott össze, mintha az összes belsőszerve egyszerre felrobbant volna. Ordítani akart a fájdalomtól, de izmai képtelenek voltak összehúzódni, mintha azok eredő felülete is leszakadt volna.
Oldalra bicsaklott fejjel pont a szemben fekvő fehér ruhát látta, amikor belépett a terembe egy fekete köpenyes, varkocsos hajú férfi. Bár fénykardot viselt az oldalán, még csak be sem kellett kapcsolnia a nyolc einherjar megöléséhez.
Letérdelt a vegyvédelmi ruha elé, és levette a sisakot róla.
A kutató nő viselte, arcvonásai még holtában is szépek voltak.
A Sith Nagyúr leült mellé, hátát a falnak támasztotta és megfogta a halott nő kezét. Sárga szemeit egyenesen Ahnarra szegezte, mélyen belenézett a gyilkos sisaktól takart tekintetébe. Jéghideg áradt belőlük és olyan félelem, hogy haldoklása közben is halálfélelme volt. Az őrület határán járt a Sith nézésétől, amikor az első plazmasugarak a hajóba csapódtak...

- Ez meg mi a franc volt? - ordította Calc feldúlt állapotban a növény-Jedi képébe. - Az embereink fele meghalt, a másik fele, meg alig tudott elmenekülni!
Már biztonságban voltak az egyik kimentő hajón, de még mindig nem sikerült lenyugodniuk. A kék hologramként megjelenő Jedi nem felelt azonnal, így Calc folytatta.
- A labor közelében lévő embereink egyszerűen belülről felrobbantak minden jel nélkül! - üvöltött, legalább ezzel tudott magán segíteni. - A többiek pedig sokkos állapotba kerültek épp, mikor vissza kellett vonulni! Többen a saját maguk elaknásított mentő kabinokba menekültek...
- Hetvenegy Jedi halt meg az elmúlt percekben – szólalt meg váratlanul a növény Jedi, de Calc nem tudta értelmezni az érzéseit, ahhoz túlságosan nem humanoid volt.
- Mi van? - kérdezett vissza értetlenül. Ahhoz már ismerte a Jediket, hogy tudja, pár perc alatt ennyi nem tud meghalni...
- Az, amitől maguk sokkot kaptak, egy... - a pillanatnyi szünetet Calc a szavak keresésének értelmezte, talán őket is lesújtotta a hír? - egy felvillanása volt a Sötét Oldalnak. Olyan erős, hogy percekig megfosztott minden Jedit az Erőtől! Mintha egy fekete lepel borult volna ránk, amitől nem láttunk, nem hallottunk, nem éreztünk... Hetvenegy Jedi volt épp akcióban, mind a hetvenegy meghalt!
Calc nem igazán értette se az Erőt, se a Jedik viszonyát vele, de sejtette, hogy ez nem hétköznapi dolog volt.
- A Sötét Oldal ekkora felvillanásával soha nem találkoztunk, még a legnagyobb Sith Nagyurak közelében sem... és fogalmunk sincs, hogy mi okozhatta...
- Ez hátha segít... - Calc lehalkította a hangját, már sikerült úrrá lennie magán. A holovetítőn bekapcsolta Ahnar hari páncéljának felvételeit. Az einherjahr páncélok folyamatosan rögzítik a mért adataikat és a látott képet, ha pedig haldoklana a viselője, akkor az egészet egy tömörített jelben elsugározza...
A holografikus felvételen a halott kutatónő és a mellette, sárga szemekkel gubbasztó Sith Nagyúr látszott, aki valamilyen érthetetlen nyelven beszélt maga elé...
Calc a Jedit figyelte a felvétel lejátszása közben, de levélarcán nem vett észre semmi értelmezhető érzelmet.
- Érti, hogy mit mond?
- Ősi Sith nyelven van... „Nem akarok nélküled élni...”
Kikapcsolta a képet, nem bírta tovább nézni a jeges gyűlöletet.
- Mit jelent ez? - kérdezte Calc, mikor rájött, hogy a Jedi nem akarja magától mondani.
- Azt hiszem azt, hogy ezúttal szerencsénk volt... Ez a Sith, talán... szerette azt a nőt és mikor tudatosult benne a halála, ez a szeretet olyan gyűlöletté alakult, amilyet még nem láttunk... Ha csak a töredékét megtartotta volna annak a kitörésnek, nem tudtuk volna megállítani... A bosszúszomja elemésztett volna mindnyájunkat.

Megosztás a facebookon