Amelyben Berserker és Kunimunda mélyebben megismeri egymást

Sokáig álmatlanul forgolódott. Gondolatai Berserker körül jártak, halotta, amint a másik halk léptekkel néha körbe jár, majd elmegy a nádkunyhójába. Okokat keresett, amivel megideologizálhatná, hogy miért akar vele nagyon közeli kapcsolatba kerülni. A napját se tudta, hogy mióta nem volt senkivel és hiányzott. Az egyik jelöltje és jó barátja, Vlaslo, fanatikus turániként a turra első szavára vadászgépébe ugrott és azóta, semmi hír sem volt felőle. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy ott veszett valahol, ahogy a fanatikus idealisták szokták, névtelen hősként rohad egy tömegsírban. Apja új pásztorát szimpatikusnak találta, szemeiben értelem csillogott, tetszett, hogy egy fejjel magasabb mindenkinél, bár ő is kifejezetten magasnak számított a turáni nők közt. Szemei előtt ismét megjelent izmos háta és válla, amint kisétált a fövenyre. Szimpatikus volt, hogy bár legyőzte a szörnyet, nem hencegett vele, arisztokratikusan visszafogott volt. Egy átlagos harcos már a sokadik regőssel énekeltetné tettét, míg Berserker neki is csak unszolással mesélt róla. Tetszett, hogy bár, most rabszolga, nem adta meg magát a sorsának, Kunimunda a legkedvesebb minrasát tette volna rá, hogy vagy megpróbál megszökni vagy tetteivel elismerést és szabadságot vív ki. Sokadik indokként, pedig vonzotta a férfi. A nap eseményeit és a kellemes látványt többször felidézte álmodozás közben. Kifejezetten zavarta, hogy a pásztor semmi érdeklődést nem mutatott iránta, ha otthon lenne, akkor nagyjából óránként ránéznének, a szolgálók a kegyét keresnék, ellenében ezzel, aki látszólag tojik rá. Bár egy turáni méltóság lánya volt, szerette a szolgáikat, szívesen beszélgetett velük és így rengeteg történetet halott. Továbbá az anyja is, és nénéi is meséltek egyet és mást. Az egyik történet arról szólt, hogy édesanyja szívesen töltötte együtt az időt az egyik kuktával még ifjan, saját bevallása szerint minden megtörtént, ami megtörténhetett. A szülők, kik nem bírtak kamaszodó lányuk felesleges energiáival a sámánokhoz adták. Kunimunda mérget vett rá, hogy erről Zotmund semmit sem tud. Hallotta, amint bátyjai néha a látványosabb szolgáló lányokat hajkurászták és azok örömmel fogadták az olcsó bókjaikat. A legdurvábbat mégis, kebelbeli barátosnéje Vercse mesélte. Hozzájuk került egy fiatal és roppant jóképű birodalmi fegyvermérnök, valamelyik kalandozásuk során ejtették foglyul. A lányok jót nevettek, hogy igaz a Galaxis szerte ismert mondás, mely szerint az egyenruha minden férfinek jól áll, mint neki is. A lány kileste, hogy mikor dolgozik egyedül, elvileg a cirkálójuk tüzérségét kellett összehangolni és automatizálni, majd belopódzott hozzá és hamar össze is barátkoztak. A srác többször is meglátogatta a dévaj Vercsét, bár az apja hét lakat alatt őriztette. Dehát valahogy sikerült rajta kapni őket, a szegény mérnök az ion hajtómű mögött végezte, szenvedéseinek egy hipertér ugrás vetett véget. Ő örült, hogy Zotmund kifejezetten haladó szellemű turániak közé tartozott, nem korlátozta őt és nem is kényszerítette házasságba semelyik szövetségesével sem. Kunimunda úgy vélte értelmetlen hagyománynak tartja. Sok turáni szokást látványosan megvetett vagy hangoztatta ellenvéleményét. A szülők beszámolói szerint, Zotmund elrabolta Kunimund anyját a sámánoktól, mert beleszeretett az igéző bűbájos tanoncba. Tehát, összegzett magában Kunimund, mivel a legtöbb turánit bambának, nagyzolósnak és ostobának tartja, miért is ne tölthetné a drága idejét egy olyan férfival, aki érdekes és pont az ellenkezője a középszerű átlagnak, mivel ő sem volt az.  Ráadásul Berserker a szolgájuk, apja tulajdona, tehát azt csinál vele, amit akar. Köteles engedelmeskedni, ha nem, akkor úgyis jó. Ő minden esetben nyertesként jöhet ki a dologból, ha kiderülne, hogy mit tervez, akkor is a férfit ölnék meg, míg ő pár hétig hallgathatná a suttogást. Igazából nem is, mivel akkor bezárkózna a laborba. Ráadásul unta már, hogy fázik. Gondolatainak örvényét tett követte. Elszántan felült, úgy vélte, hogy eléri célját és legalább együtt alszik az idegennel. Felvette a felsőjét, majd kimászott a sátorból és elindult Berserker szállása felé.
Odaért. Minden bátorsága elinalt. Úgy, gondolta, hogy csak egyszerűen bemászik, de nem ment, túl félénk volt és személyes, ráadásul, ribancnak érezte magát. Kint toporgott vagy egy negyedórát, remélte, hogy a másik alszik és nem hallja.

- Mi a baj Kegyelmes Kisasszony?- Hallatszott tompán belülről. Kunimunda összerezzent és halkan káromkodott. Legszívesebben visszarohant volna a sátrába, de ha már eljött idáig nem futamodik meg, és ő egy harcos amazon, nem egy kislány.

- Jobban is őrizhetnéd, apám csordáját! Neszt halottam, azt hiszem, jár valami a nerfek körül!- Válaszolta a közös nyelven dacosan és felsőbbrendűen, hirtelen jobb hazugság nem jutott eszébe.

- Nem, akkor közelebb húzódnának és a minrasok is idegesen csörögnének a béklyóikkal!- Mondta Berserker. A beszélgetés itt elakadt. Kunimunda vágyakozva pillantgatott a sátora felé és segélykérően a másik nádkunyhójára.
Basszus, de hülye vagyok, korholta magát és kezdett fázni. A hűvös estében mellbimbói átütötték a lenge szövet ingét, amit viselt.

- Pisilnie kell Kegyelmes Kisasszony? Elkísérjem?- Kérdezte Berserker bentről. Kunimunda, majdnem félrenyelt az arcátlanság hallatán.

- Ó, baszódj meg!- Mondta turániul és most már tényleg visszafelé, akart indulni.

- Tessék?- Eközben mocorgás támad végül a férfi frissen és üdén előjött.

-Jobban is beszélhetnéd a nyelvünket!- Vetette oda neki, miközben végig mérte. Berserker a füle botját sem mozdította a sértegetésre, már megszokta.

- Látom, fázik Kegyelmes Kisasszony!- Válaszolta és halvány mosoly kíséretében Kunimunda felsőjét bámulta. - Van pár szó, amit megjegyeztem és értem is!- Folytatta a lány szemébe nézve.

- Például?! Nyűgözz le! - parancsolta, tényleg kíváncsi volt a kadét szókincsére, miközben elveszett az igéző tekintetében.

- Ez itt mellettünk a folyó, ott fák vannak, arrább erdő! A minrasok csendben legelnek, a nerfek alszanak - váltott át turánira.

- Nem is olyan rossz! El kell ismerjem, hogy fejlődő képes vagy! - Kunimunda közelebb lépett és megveregette az izmos vállat. Kifejezetten jól esett megtapogatni, főleg hogy Berserker megrándult és kissé libabőrös lett.

- Van más is, amit még tudok turániul - nyögte ki a közös nyelven.

- Hmm, érdeklődve hallgatlak! - mosolygott rá Kunimunda.

- Te vagy a legszebb!- Mondta Berserker. A lány közelebb hajolt, belemarkolt a nyakába és megcsókolta. A férfi egy kis késéssel, talán a meglepetés miatt, végül viszonozta.

Megosztás a facebookon