Következett az egynapos pihenő időnk. Ez elvben szabad volt gyakorlatilag félig sem.
Amint visszaértünk, kezdhettünk egy fegyver- és felszerelés karbantartással. Szét kellett szednünk a saját E-11-esünk, megtisztítani, majd újra összerakni. Aki elég gyors volt, jutalomból megkapta valamelyik altisztünk fegyverét is.
Aztán jöttek a páncél elemek. Állandóan hófehéren kellett ragyogniuk, ami valóban impozáns látvány és egy csillagrombolón működik is, de nem egy rohadt porgolyón, ahol öt perc alatt bekoszolódik…
Csak ezután következhettünk mi, forró zuhany, egy kiadós reggeli és máris az ágyban lehettünk. Kint őrségben egy percet sem aludhattunk volna, és voltak is olyan elöljárók, akik be is tartatták ezt, így a pihenő időnkben kellett pótolnunk, amennyit csak tudtunk. A hozzám hasonló szerencséseknek sem okozott ez gondot.
A nap végén fegyverzet felvétel, eligazítás és irány vissza a bunkerekbe…
Pokolian unalmasan teltek a napok, az órák. Állandóan saját magammal kellett beérnem, ha társaságra vágytam, én pedig egy idő után rohadt unalmas voltam.
Ültem az egyik sarokban és próbáltam pár sort írni haza. Nehezen ment, mert gyakorlatilag semmit sem közölhettem életben maradásom tényén kívül. Minden más hadititoknak számított. Az alakulatom, a helyőrségem, a beosztásom, minden.
A harmadik mondatnál nem jutottam tovább, a kevéske szöveg árválkodott az adattábla kijelzőjén. Újra és újra elolvastam a semmit mondó levelet. Ihletre várva beletúrtam az alig pár milis hajamba. Már több mint egy hónapja volt ilyen, kezdtem megszokni…
- Vágd le kopaszra – hallottam Xixo hangját, először azt hittem a kommlinken mondta valakinek. Beletelt egy pár másodpercbe a felismerés, hogy nekem szánta.
Ő a fegyverét tisztította éppen. Mindig vagy a fegyverét, vagy a páncélját, vagy a fekhelyét takarította. Sohasem csinált katonai szempontból értelmetlen tevékenységet.
- A szabályzatnak megfelelő rövidségű – feleltem, mert nem értettem mi a baja vele.
- Hogy a fenébe élted túl az alapkiképzést, ha minden parancsra volt valami megjegyzésed?
Erre se köpni, se nyelni nem tudtam. Nem parancsnak tűnt…
- Nyugi, csak szopatlak… - vigyorodott el és a fegyveréről sem pillantott fel.
- Tudom, hogy a szabályzatnak megfelelő – folytatta továbbra is tisztogatva a karabélyt. – Amit viszont te nem tudsz, hogy Boomer tizedes van megbízva a szakasz hajnyírásával.
Az információ számomra nem jelentett semmit, igazából még azt se tudtam ki az a Boomer…
- Ő viszont nagy cimborája Kano főtörzsnek – egy pillanatnyi szünetet tartott, aztán a biztonság kedvéért hozzátette: - a szakaszparancsnoknak. Egy elrendelt hajnyírás 10 kredit. Ha Boomer elitta, vagy sabacc-ozta a pénzét, akkor bizony Kano nyírást rendel el, hogy a cimbijének legyen pénze…
Így már egészen más volt a helyzet. Érthető, de azért elkeseríthető.
- Ha kopasz vagyok, akkor már nem kopaszthatnak meg – foglaltam össze a helyzetet. Xixonak tetszett a borzasztó szóviccem és még el is vigyorodott rajta.
- Nézd kölyök… - váltott ismét komolyra. – A kaszárnyában éld túl a sereget, az a lényeg. Idekint csak a szerencsén múlik minden. Láttam már nagyon jó katonákat meghalni, és igazi nyomoroncokat túlélni. Az ilyenekre figyelj, hogy ne légy szem előtt… Aztán majd lesz valami.
- Köszönöm – hálálkodtam és tudtam, hogy minden jó tanácsát parancsnak kell vennem, ha életben akarok maradni.
- Az lesz a legegyszerűbb, ha lézerrel leégeted – javasolta Xixo. – Már úgyse lesz szükséged rá…
Unalmasan teltek az órák, hosszúnapoknak néztünk elébe.
Váratlanul érkezett a kommlinken a parancs:
- Pakoljatok, a váltás érkezik!
Nem értettünk semmit, de összekészültünk. Egy jó órával később érkezett meg egy isktrill konvoj. Az egyik gépből kiugrált hat helyi milicista, akik átvették a szolgálatot, mi pedig elfoglaltuk a helyüket a deszanttérben. A többi helyen a szakasztársaink szorongtak.
- Hát kölyök, nincs szerencséd… - szólalt meg Xixo amint elindultunk. A többiek előtt nem akartam értetlenkedő kérdéseket feltenni, de fogalmam sem volt mire gondol. Mi lehetne azzal a baj, hogy lecseréltek minket? Szerencsére magától is megválaszolta:
- Ha helyi milicistákkal váltanak le, az csak egyet jelent… Támadunk!

Megosztás a facebookon