(Sajnálatos módon megcsúsztam ezzel a szállal, mert szinte az egészet újra kellett írni. Időközben megjártam a sereget és rájöttem, hogy ott nem úgy működnek a dolgok, mint az amerikai filmekben. Az új élmények miatt próbáltam katonásabbra venni, a későbbiekben bizonyára jobban fog majd menni.)

A nap hátralévő része unalmasan és lassan telt el. Nem történt az ég világon semmi. Csak gubbasztottunk a körletben és vártunk valamire. Nannariant hívatta a Főtörzs és amikor visszajött, a szája elég csúnyán felrepedt. Biztosan kapott, amiért megölte azt a civilt...
Alig ocsúdtunk fel életünk első tűzharcán, máris jött a következő pofon az élettől, meg a seregtől.
Konvoj indul a frontra!
Nagyjából hetente indultak, vagy száz jármű, isktrillek, nehéz teherszállítók, AT-DP-k.
Ilyenkor kizavarják a bent lévő egyik szakaszt a külső támaszpontokba. Közel száz ember van a tizenhat bunkerben. Az elosztást vegyesen oldották meg: a legszélsőkben voltak a legtöbben, legalább tízen, visszafelé minden másodikban a legkevesebben, hárman-négyen, a kimaradt három közepes bunkerbe pedig hat-hét fő jutott. Nevetségesen kevés egy nyolcvan kilométeres szakasz felügyeletére.
Én az 5. erődben kerültem Nannariannel és Sficca őrvezető asszonnyal.
Erődnek elég túlzás volt nevezni. Egy nagyobb bunker volt csupán a gerincen, körülötte aknazárral, benne egy E-web és egy T-21-es, valamint egy távolsági felderítő műszer.
Leváltottuk az ott lévő két szerencsétlent, akik haza térhettek a Tavora.
Belül elég szűkös volt, de azért elviselhető. Az őrvezető Nannariant beosztotta a T-21-eshez, engem pedig az E-webhez, ő maga a felderítővel pásztázta a völgy nyugati oldalát, a területet, ahonnan a támadást vártuk.
- Felváltva alszunk, egyszerre csak egy ember – adta ki a parancsot az Őrvezető. Rendes tagnak tűnt, kicsit anyáskodó, de biztos voltam benne, hogy a nevelő pofont is kiosztja, ha kell. - Két napot kell kibírnotok, aztán majd jön az őrség, de ezzel még ráérünk.
Unalmas őrséggel telt a nap és remélhetőleg azzal is ér véget.
Valamikor éjszaka jutott rám az alvásidő, kaptam egy pár órát. Azt hiszem rögtön elaludtam, de szinte azonnal fel is keltem.
Nannarian és Sficca beszélgettek, én a fal felé fordulva hallgattam őket.
- Meg fogom ölni azt a rohadékot! - fogadkozott Nannarian.
- Dehogy fogod! Azt hiszed attól jobb lenne?
- Minden átkozott nap megerőszakolt! - kiabálta suttogva.
Nem értettem semmit, csak azt, hogy valami nagy baj van.
- Rögtön első nap berendelt magához! - folytatta Nannarian. - Fogalmam sem volt, hogy mit akar. A kabinja bűzlött, mint egy gundark fészek, azt hittem kitakaríttat velem szívatásból. Mocsok volt mindenhol, ő meg félmeztelenül, egy üveggel a kezében várt. Már erősen ittas volt, és folyamatosan rátöltött. Aztán megparancsolta, hogy vetkőzzek le. Nem értettem mit akar, de levettem a szürke gyakorlót, ott álltam előtte alsóneműben. Erre rám szólt, hogy teljesen. Visszakérdeztem egy „urammal”, erre ordított, hogy mit nem értek ezen a telibe rakott parancson? Akkor már tudtam, hogy baj lesz. Levettem a bugyit és a melltartót is. Ő végig mért durván megmarkolta a mellem, a seggem, aztán egyszerűen rálökött egy ládákból felépített asztalra, még nyekkenni sem volt időm, már bennem volt. Mocskosul fájt és undorító volt, hogy az ocsmány szőrös teste hozzám ér, a bűze terjengett körülöttem. Sokáig bírta, talán egy negyed óra is eltelt mire végzett, addigra már csurom vér voltam, azt hittem beledöglök, úgy fájt... Amúgy kössz a gyógyszert, segített.
- Nincs mit, pontosan tudom, milyen banthatrágya az ilyen.
- Kicsit bekattantam és amikor másnap elmentünk őrjáratra és ránk lőttek, elszállt az agyam. Nem akartam megölni azt a nyomorult civilt, de valakit meg kellett! Utána megint berendelt magához, azt hittem ezért fog letolni. Alig léptem be, máris parancsolta, hogy vetkőzzek. Ezúttal ráfektetett a ládákra és letérdelt elém. A borostája szúrt és olyan durva volt, hogy felsikítottam, hogy fáj. Erre úgy szájba vágott, hogy a fal adta a másikat, azt hiszem agyrázkódást is kaptam. Szerintem ha összerugdos se fájt volna annyira, mint az a... Aztán élesben is csinálta, közben a melleimbe kapaszkodott, olyan erővel, hogy azt hittem leszakadnak. Utána még hozzám vágta, hogy nem lennék ilyen gyenge picsa, még élvezhettem is volna.. Azóta is minden este megteszi. De ha egyszer is lesz alkalmam, biztos, hogy megölöm!
- Akkor tényleg hülye vagy! Szerinted mi lenne utána? Ha rájönnek, hogy te voltál, kicsinál a bandája, vagy a társai. Meg különben is! Miből gondolod, hogy aki utána jön, az jobb lesz?
Némi hallgatás után Sficca folytatta.
- Velem három őrmester csinálta ugyanezt. Kezdve a kiképzővel, rögtön első nap. Aztán két harctéri. Az első egy idő után megunt és talált mást. A második meg szerencsémre meghalt… Ha szerencséd van a következő erősítéssel jön egy másik csaj, akit kinéz magának...
- De ezt nem úszhatja meg! - heveskedett Nannarian továbbra is suttogva.
- Ettől nagyobb mocskosságot is megúsznak!
Az agyamban kavarogtak a hallottak, nem tudtam hová tenni őket, amikor egy bakancs a hátamba taposott és felkent a falra. A szusszal együtt a gondolatokat is kipréselte belőlem.
- Ha pofázni mersz, megdöglesz! Egy nyomorult rohamosztagos eltűnése nem érdekel senkit!
- Értettem Őrvezető asszony! - nyögtem ki a levegőm maradékával. A láb eltűnt a gerincemből, én leestem a falról és újra kaptam levegőt.
Mélyeket lélegezve fordultam meg és néztem Nannarianre. Egészen más szemmel, mint eddig.
- Aludj Nannarian! Lias átveszi a helyed!
Ezzel véget ért a rövidke alvásidőm és jöhetett az én őrségem...
Az első pár percben figyeltem a nyugtalanul alvó Nannariant. A hátán feküdt, szőke haja a feje alatt, az arca egész békésnek tűnt, a felrepedt szája ellenére is. Egyáltalán nem sajnáltam. A Birodalom pár hónap alatt megtanított arra, hogy csak magammal törődjek és ne vegyem magamra, ne cipeljem más baját. Pár hónap alatt eljutottam oda, hogy egy tizennyolc éves lányt naponta erőszakolnak meg és nem érdekelt. Annyi banthatrágya szakadt a nyakunkba minden nap, hogy ha a másét is meg akartuk volna kapni, beledöglünk. A túlélésért érzéketlenek lettünk a mások bajára. Nem akartam tudni, hogy mi lesz velem, ha letelik az ötéves szerződésem...
Az éjszaka eseménytelenül telt el, másnap délelőtt pedig teljes harckészültségbe helyeztek minden bunkert. Az egész napot az E-Web mellett töltöttem, Nannarian a T-21-nél, Sficca Őrvezető asszony pedig folyamatosan figyelte a tájat a felderítővel, sűrűn váltogatva a különböző érzékelési tartományokat, pásztázósugarakat.
Délután végre bejelentkezett a konvoj, megérkeztek a Cresh zónájába. Elég tempósan haladtak és egy fél óra múlva fel is tűnt az első jármű...
Feszülten figyeltünk minden kis rezdülésre a lankás hegyoldalon, készen álltunk bármi gyanúsra tüzet nyitni.
A konvoj is hasonló gondolatokkal küzdött. Az AT-DP-k gyakran forgatták fülkéjüket felénk, az isktrillek ágyúi is sűrűn pásztázták az emelkedőt.
Az élen haladó harcjárművek után jöttek a teherszállítók. Hatalmas ládákkal jól megpakolt óriások, ezekhez hasonlót még csak nem is láttam. Elképesztő méretű szörnyek voltak, csoda, hogy elfértek az úton. Leginkább egy alacsonyan repülő hajóra emlékeztetett.
Lassan elhaladt a konvoj és mi fellélegezhettünk. Nem történt semmi. Legalábbis a mi körzetünkben nem.
Eltelt egy újabb negyedóra, amikor robbanás rázta meg a hegyet. A következő pillanatban lövések ezreinek a hangja töltötte meg a völgyet, a kommlinkből ordítozás, parancsok csattantak. Lassan megláttuk a füstöt is, jó pár kilométerrel előttünk.
Percek teltek el, mire sikerült kihámoznom a jelentésekből, a harcból és minden más jelből, hogy a 4. erődnél csaptak le a konvojra, kilőttek pár járművet, mire viszonozták a tüzet és visszaszorították a terroristákat.
Aztán hirtelen ránk csattant a kommlink:
- Ötös, figyeljetek! Felétek törtek ki!
- Értettem! - felelte Sficca és a 4-es felé irányította a felderítőt. Nannariannel átfordultunk mi is a másik oldalra és vártuk, hogy felbukkanjanak a terroristák.
Az E-web optikai irányzékán keresztül figyeltem a hegygerincet és a nyugati oldalát, hogy megtaláljam a menekülő ellenséget. A hadművelet elején leirtották az egész erdőt a hegyről, így csak fű nőtt rajta, az is alig térdig érő, ezért semmi sem bujtatta az ellenséget.
- E-webet 12 fokkal jobbra, öttel fel! - utasított Sficca és ösztönösen fordultam a fegyverrel. A művelet végére megláttam az irányzékban felbukkanni egy zöld ruhás alakot.
Közben a T-21-est is célra irányított az őrvezető.
- E-web tüzet nyiss! - parancsolta és én lőttem. Az állványon megrázkódott a fegyver, ahogy egy harckocsit kilyukasztó erejű plazmát indított útjára. Folyamatosan lőttem, legalább egy tucatszor.
- Nannarian szedd le őket! - utasította Sficca és a T-21-es is felsikoltott. Rövid sorozatokkal eregette a plazmát.
- A rankor petézzen belétek, találjátok már el őket! - ordította túl a fegyverek hangját az őrvezetőnk.  Nem láttam sokat az irányzékban, de azt azért igen, hogy célpontjain továbbra is menekülnek. Lefelé tartottak a hegyről, ki a mi tűzzónánkból.
Sficca félrelökte Nannariant és maga állt a sorozatlövőhöz. Pár másodperc néma célzás után megeresztett egy rövid sorozatot és én láttam elterülni az egyik ellenséget, de a többiek addigra eltűntek.
- Ötös, jelentést! Elkaptátok őket? - zengett a kommlinkből.
- Negatív uram! - felelte Sficca. - Egyet eltaláltunk, a többi megszökött. Egy emberrel utánuk mehetek.
- Negatív, tartsák a pozíciót!
Az őrvezető nem tolt le minket a lövészképességeinkért. Pontosan tudta, hogy milyen képzettséggel engedik ki a kadétokat a kiképzésről. Vártunk tovább.

Megosztás a facebookon